Ugrás a tartalomra
Urbán Tamás fényképei | KGST piac a Közös Piac szélén
KGST piac a Közös Piac szélén

Az 1989-es rendszerváltás Magyarországon egyúttal piacváltást is jelentett. A piacgazdaság nyugati formái azonban csak lassan alakultak ki és volt egy átmeneti időszak, átmeneti formákkal: a határ menti és városszéli KGST piacokkal, turistának álcázott kényszer-kereskedőkkel.

A Keleti pályaudvar melletti Lóversenypálya előtt egymás motorjába pöfögtek a leharcolt buszok. Hozták-vitték az olcsó árukkal megrakott jellegzetes csíkos szatyraikat a népek, lengyelek, ukránok, oroszok, romániai magyarok és románok. A „turisták” mellett ott lebzseltek a hazai kispályások is, az arab pénzváltók, a gagyizók, a pirosozók, a nepperek, és a mindig jól működő tolvajbandák.

Ami nem volt, vagy drága volt a hivatalos kereskedelemben, az egykettőre megjelent a poros KGST piacokon. Itt mindent be lehetett szerezni, a nemesi levéltől a fegyverig, orosz katonai csizmától a különböző hatásfokú távol-keleti tűzijátékig. És persze törölközőt, strandpapucsot, dezodort, zseblámpát.

Mi magyarok, mint mindenben, ebben az export-import játékban is megtaláltuk a sajátos hungarikumot. Az Ausztriába (leginkább a Bécs előtti Shopping City Süd-be) tartó kelet-európai, meg a „vadkeleten” járt városnéző nyugati turistabuszok és személyautók közönségére koncentrálva, a Győr utáni autóúton többfelé megjelentek a „magyarosch” termékeket arusító pavilonok, faházak, lakókocsik. Ebben a sátrovárosban megtalálható volt Magyarország minden ehető, iható, vihető „hungarikuma”. A „kétszer csípős” paprika, meg fokhagyma füzérek, a lángolt kolbásztól az abált szalonnán keresztül a füstölt sonkáig mindenféle húsok, savanyított paprika, uborka, zöld, és sárga kisdinnye és minden ami elronthatja a kényes nyugati gyomrot.

A „többlépcsős kereskedelem” itt azt jelentette, hogy a közvetlen az országút szélére állított egyszerű katonai sátrak és zsindelyes fabódék kilométer hosszú sora mögött személyautók álltak, a csomagtartóikban a portékával, a járdán pedig ifjú hölgyek kínálták magukat.

A már hazafelé tartó nyugati turistabuszok sorfalával szemben a Gorenjékkel megpakolt Ladák, Skodák, Daciák dühösen dudáló vezetői kerülgették az úttesten szaladgáló családokat, akik különböző fűszerekkel körülaggatva, kezükben a tokaji szamorodnis üvegekkel próbáltak visszatalálni elhagyott járműveikhez. Teljes volt a káosz, hajnaltól hajnalig hömpölygött a tömeg, egészen a 90-es évek közepéig, amikor is elkészült végre az autópálya a határig.