Ugrás a tartalomra
Urbán Tamás fényképei | Wien by night
Wien by night

1989 a nagy (és sokaknak első) nyugati vásárlások éve is volt. A megpakolt kocsik sora mellett az útszélen hagyott szemét, az olcsó hi-fi termékek dobozai jelezték a vándorok útvonalát. A bécsi polgárok a bevásárlóturisták mellett hamar megismerkedhettek az első magyar betörőcsoportokkal is. 1989 április 14-én egy csapat úgy döntött, hogy nem aprózza el a dolgot és felcsengették Bécs egyik híres ékszer-nagykereskedőjének lakását, a magyar származású Ortner urat. Azzal a szöveggel, hogy komoly vásárlási szándékkal szeretnék meglátogatni, lerohanták az idős embert, és addig ütötték, amíg ki nem nyílt a széf, s be nem söpörtek 18 kilogramm aranyékszert egy táskába. Az öttagú banda tagjait néhány napon belül sikeresen elfogták én pedig a nyomozásról készített fotóriportom kapcsán összeismerkedtem a városi rendőrség néhány munkatársával. Amikor szóba került köztünk, hogy nálunk is kezd nyugatosodni a szexipar, egyikőjük felajánlotta, hogy szívesen megmutatja, hogyan dolgoznak honfitársnőink Bécsben.

Este hét körül indultunk a Főkapitányságról: egy osztályvezető és a „szakmai referens”. Velünk tartott a magyar nagykövetség egyik fiatal tagja is, mint tolmács, persze inkognitóban.

Elindultunk. Az első állomás egy sarki bordell volt. Meglepetésemre a madam, egy 40 év körüli rokonszenves hölgy az ajtóig elénk jött, majd betessékelt az irodába, ahol hideg szendvicstálak várták érkezésünket. A fényképezést az öltözőben, helyesebben a vetkőzőben kezdtem, mosolyogva üdvözöltem az épp fellépésre készülő hölgyet, aki szintén nagyot mosolygott és rúzsozta ajkait tovább. A madam egy lefüggönyözött ajtó felé invitált, bentről halk zene szólt, mutatta, hogy lépjek be. Életemben először jártam Peep-Showban és rögtön a színpadon kezdtem. Bent egy fiatal lány táncolt. Körbenézve mindenhol átláthatatlan barna üvegeket láttam, amik bentről tükörként funkcionáltak. Azonnal rájöttem, hogy az üveg mögötti fülkékben űlök viszont mindent látnak, így engem is. Zavaromban gyorsan behúzódtam az egyik sarokba, s onnan kezdtem fényképezni. Egy órát töltöttünk a lokálban, közben beszélgettem egy ott dolgozó győri lánnyal és sokmindent megtudtam a tarifákról meg a szolgáltatásokról. Aztán kísérőim figyelmeztettek, hogy az éjszaka rövid és még sok helyre kell mennünk.

A folytatásban a luxus intézménytől a forgószínpados bárig voltunk legalább hat mulatóban. Közben meg-megálltunk az utcán álldogáló hölgyeknél is. A rendőrök ellenőrizték az egészségügyi könyveket, és csodák csodája mindent rendben találtak. Több helyen névjegykártyát cseréltünk a tulajdonosokkal, szinte mindenkit érdekeltek a magyar lehetőségek. Már az üzletnyitások foglalkoztatták őket, hiszen a magyar lányokat Bécsben mindenki kedvelte.