Ugrás a tartalomra
Urbán Tamás fényképei | A rácson túl: Börtönkórház
A rácson túl: Börtönkórház

Kórház a börtön szélén

A nyolcvanas években többször is jártam Tökölön, a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetében, ahol helyet kapott a BV Központi Kórháza is. Az intézet parancsnoka rendkívül büszke volt a rideg betonépületben működő egészségügyi központra, ami műszerezettségével, orvosi ellátottságával vetekedett a nagynevű kórházakkal.

A kiállításom megnyitója előtti napok egyikén Vagács doktor szobájában ültünk a kiváló sebésszel, vártuk, hogy előkészítsék a következő kés alá kerülő „beteget". Közben ő a beteg középső testtájáról készült röntgen felvételt tanulmányozta, melyen egy rémisztően nagy meghajlított vastag drótdarabot láttam, háttérben a csigolyák árnyképével. Láthatta rajtam hitetlenkedésemet, mire kihúzta íróasztalfiókját és kivett belőle maréknyi hasonlóan tárgyat. Az erősen szétmart alumínium kanáltól, a közel félkilós, harminc centi hosszú ráspolyig volt itt minden.

- Ezek a legérdekesebb darabok, amiket élő elitélt gyomrából operáltam ki az elmúlt két évben. - mesélte Vagács doktor, miközben kezében tartott egy „karácsonyfának" nevezett drótköteget.

Az egész nyelési „divatnak" egyetlen célja volt: néhány napot a börtönön kívül tölteni, szerencsés esetben kedves ápolónők között. Van aki itt akart találkozni egy másik helyen raboskodó cimborájával, de a legtöbb elítéltnek már a helyszínváltoztatás lehetősége is megérte a műtétet.

A következő megdöbbentő kórházi élmény a kismama foglalkoztatóban ért. A korábban az udvaron csíkos pongyolában sétáló nők, most ott ültek körben, karjukon az újszülöttekkel. A büntetésüket töltő női elítéltek számához viszonyítva elég magasnak találtam az aktuálisan anyaszerepben raboskodó nőket. A legtöbben úgy buktak le, hogy már állapotosak voltak, vagyis az újszülettek nem a börtönben fogantak. A kismama részleg, de az egész nőgyógyászat magán hordozta annak minden előnyét, hogy a kórház főorvosa maga is nőgyógyász szakorvos volt. A folyosókon kórházi hangulat uralkodott, egyedül a kórtermek rácsos ajtaja, meg a folyosó végén ülő őr látványa utalt arra, hogy ez a kórház mégis más, mint egy megszokott városi intézmény.