Az állambiztonsági szervek 1989-ben is működő napi jelentő rendszerét a 22/1978. sz, BM parancs alakította ki. Ennek értelmében a szakszolgálat kivételével valamennyi Csoportfőnökségtől, minden megyei- (budapesti) rendőr-főkapitányság állambiztonsági szervétől alapjelentések sokasága érkezett naponta a Főcsoportfőnökséghez – döntő mértékben éppen a központi szervektől. Az Állambiztonsági Miniszterhelyettesi Titkárság dolgozta fel ezeket. Itt állították össze a főcsoportfőnökség összefoglalóját, a Napi Operatív Információs Jelentéseket (NOIJ), amelyek elsősorban a belügyi vezetés naprakész tájékozódását szolgálták. Idővel az „elosztó” listája egyre hosszabb lett, ami azt is jelezte, hogy a szélesebb körben megismerhető információk egyre kevésbé tartalmaztak valóban minősítésre szolgáló adatokat.
A nyolcvanas évek végére a belső ellenséges tevékenységgel kapcsolatos információk mennyisége elérte a teljes mennyiség 62%-át. Ez az arány 1985-ben még csak 32%, 1986-ban 38%, 1987-ben 41% volt. A növekedés – amint ez Titkárságnak a tízéves információs munkát értékelő jelentéséből kiderül „a belső ellenséges, ún. ellenzéki személyek fokozott aktivitásával, saját szervezeteik létrehozásával, működésével, az ún. alternatív csoportokban kifejtett ellenséges befolyásoló tevékenységükkel, nagy mennyiségű tiltakozó nyilatkozat, aláírásgyűjtés és demonstráció szervezésével” függött össze.
Minden információs jelentés tartalmazta az információ forrására, a megbízhatóság fokára, az ellenőrzöttségre vonatkozó értékeléseket továbbá utaltak az illetékes szerv addigi, illetve tervbe vett további intézkedéseire is. Az információ megszerzésének módját a jelentés végén olvasható kódok jelzik. A nyolcvanas évek végén a telefonlehallgatás (TA), a postai küldemények operatív ellenőrzése (K/3), valamint a hálózati személyek – titkos megbízott (HMB), a titkos munkatárs (HMT) – képezték a NOIJ információforrásainak kétharmadát. A többi a hivatalos kapcsolatok (HK), illetve az állambiztonsági tisztek (ASZA) értesüléseiből származott.
A napi jelentő rendszer egy évtizedes működése alatt nagy átlagban évi hatezer (napi mintegy 18) alapinformációt küldött a központnak, amelynek közel fele jelent meg a NOIJ összefoglaló jelentéseiben. Az 1989-es információk adatai is ezt támasztják alá: naponta mintegy 8-10 jelentés olvasható az összefoglalókban. Forrásértékük megítélése kritikai elemzést igényel, más adatokkal történő ellenőrzésük elkerülhetetlen. Az biztos, hogy a rendszerváltás általunk ismert története nem rekonstruálható e jelentések nyomán. Gyakran túlzott jelentőséget tulajdonítottak történetileg teljesen indifferens jelenségeknek, utólag fontosnak bizonyult események pedig végképp kívül estek látókörükön. Mégis éppen eredeti látásmódjuk folytán fontos adalékai a politikai folyamatok sokoldalúbb megértésének.
