Ugrás a tartalomra
A Fekete Doboz dokumentumfilmjei

Az 1988-ban megalakult Fekete Doboz videós folyóirat volt az első független filmes-videós csoport a kommunista Magyarországon. A rendszerváltás előtt aktív résztvevője és dokumentálója a magyarországi politikai, társadalmi és kulturális eseményeknek. A Fekete Doboz az államilag kontrollált médiában elhallgatott eseményeknek és embereknek biztosított nyilvánosságot: a szamizdat kiadványok előállítóinak, az 1956-os forradalomról való megemlékezések és a kommunista diktatúra elleni tüntetések szervezőinek és résztvevőinek, a társadalmi és politikai változások, a nemzeti függetlenség követelőinek.

A Fekete Doboz stábja az akkor modernnek számító és civilek számára is hozzáférhető VHS és S-VHS kazettákra rögzítette a magánlakásokban, underground helyszíneken, bárokban, mozikban, színházakban és utcákon zajló eseményeket. Az 1988 és 1996 között készült közel négyezer órányi videó-dokumentum anyaguk Magyarország legnagyobb és legjelentősebb a rendszerváltást bemutató, a kutatók számára a Blinken OSA Archívumban hozzáférhető magán videó archívuma. A Fekete Doboz szerkesztői a felvételekből dokumentumfilmeket készítettek, melyeket VHS kazettákon sokszorosítottak és terjesztettek. Ezek voltak az ún. videófolyóiratok, amelyek egy fő-filmet és egy mellékletet tartalmaztak.

A Fekete Doboz hírnevét A 301-es parcella című dokumentumfilm alapozta meg, amely a Nagy Imrének és mártírtársainak a párizsi Père Lachaise temetőben felállított, Rajk László által tervezett emlékművének 1988. június 16-i felavatásáról, és ugyanezen a napon rendszerellenes tömegtüntetéssé eszkalálódott, a rendőrség által brutálisan levert budapesti megemlékezésről tudósít. Ebben a filmben láthatunk először interjúkat 1956-os forradalmárokkal, a kivégzett mártírok családtagjaival és a politikai ellenzék képviselőivel.

Fontosabb dokumentumfilmjeik a Fiatal Demokraták Szövetségének (Fidesz) megalakulásáról (Civil technikák, 1988), a Bős-Nagymarosi vízlépcső elleni tömegtüntetésekről szólóak (A műtárgy, 1988), valamint a Még kér a nép (1989) című film a nem megengedett politikai megmozdulásokról. Az 1956-os forradalomban való részvételért 1958-ban kivégzett Nagy Imre és mártírtársai exhumálását nyomon követő film (Újmagyar siralom, 1989) a kollektív történelmi traumát segít feldolgozni, míg Az ellenzéki kerekasztal története I–V. rész (1989) a békés hatalom átadás-átvétel folyamatát, Magyarország kommunista diktatúrából többpárti demokráciába való átmenetét megalapozó tárgyalássorozatot dokumentálja.

Az 1990-es rendszerváltást követően a Fekete Doboz figyelme egyre inkább a magyar társadalom perifériájára szorult társadalmi csoportok, elsősorban a hajléktalanok, a mentális problémával küzdők és a roma közösségek felé fordult.

A Fekete Doboz 1993-ban Pulitzer Emlék-díjat kapott, de számos más díjat is magáénak tudhat.